Magic of Sorrow by Carol Souya

"Egyetlen menedék van: az egész világ." http://magic-of-love-by-carol-souya.webnode.hu/

Tóth Árpád: 
Meddő órán

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

Mit ártottam...

Jónás Tamás

NYAFOGÁS

Jaj, nincs nekem. Jaj, van nekem.
Jaj, elfogyott. Jaj, megmaradt.
Seb térdemen. Seb mindenem.
A télidő: szakadt szalag.
Kopogtatok. Mert nyitva van.
A nyár zavar. Az ősz halott.
Jaj, túl komoly. Jaj, csintalan.
Szerelmes és beteg vagyok.
Forró teát! Vagy mérgeket.
Mennék, maradnék – nem lehet.
Mit ártottam, s vajon kinek,
hogy imádnak az istenek?

 

<3

KIMITTUD

Van, ki gyorsan fut.
Van, ki gyorsan olvas, ír.
Én gyorsan érzek.

 

KOSZTOLÁNYI-HOMMAGE

nekem muszáj volt
megtanulnom röpülni:
futni nem tudok

 

TÚLCSORDULÓ HAIKU: A SZÉPSÉGRŐL

Van, ki gyönyörű
Van, kin észre kell venni.
S van, aki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

 

AXIÓMA

emberi művet
csak abbahagyni lehet:
- befejezni: nem

 

GOETHE-HAIKU

Mindig legyen két
Jó Könyv kezedügyében:
ezt írd, azt olvasd.

 

GYEREKHANGRA

Szeretsz gondolni?
- én attól majdnem
mindig szomorú leszek!

 

NOCTURNE

Jó éjt, Kicsi Fény!
Most jött el a te időd:
láttatsz és látszol.



MIKROMÁNC

meglátni és le-
mondani róla: egy pil-
lanat műve volt

 

AXIÓMA

Szabadság az, ha
megválaszthatom: kitől
és mitől függjek.

 

EGY HIPOTÉZIS

Páncélunk arra
is jó, hogy a világot
megvédje. Tőlünk.

 

OPUS MAGNUM

szerető szemmel
színarannyá bámullak:
mindenkiévé

 

SUMMA

Minden megérint.
- Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.

 

PORTRÉ

Mint egy írásjel
a Világ Könyvében: szép,
kicsi és fontos.

 

Interjú

"Ars poeticám"?
- Olyat írni, amilyet
olvasni vágynék.

 

Teszt

Jöjj divatba. Menj
ki belőle. Ez után
derül ki: mit érsz.

 

(Fodor Ákos)

 

a tömeg

"Ami tömegnek látszik, az sorsokat rejt magában; a legszürkébb, legszűkszavúbb ember is emlékeket, vágyakat, indulatokat, szenvedélyeket hordoz." - Örkény István

 

Valaki énhelyettem

Rab Zsuzsa: Otthagyott városomban

Valaki énhelyettem ittmaradt.
Elcseréltem vele a sorsomat.
Futamoz álmosan a zongorán,
temetőbe sétál ki délután,
gyereket pólyáz, szekrényben matat.
Valaki énhelyettem ittmaradt.

Az énnekem szánt sorsot pergeti.
Ezt a kisutcát hagytam itt neki,
ezt az ecetfát nyarai felett,
hitvesi ágyat, dombos szigetet,
halálig-biztos társat hagytam itt,
ki ősszel rá meleg kendőt terít,
keresztelőket, temetéseket,
boros-toros, bő nevetéseket,
víg névnapokat, apró gondokat,
sereg rokont, derék utódokat,
lángok-falta, vad esztendők helyett
tisztes nyugalmú, hosszú életet,
s csak néha egy névtelen sajdulást:
ezt akarta - vagy mást? Valami mást?...

Valaki énhelyettem ittmaradt.
Küszöbére csempésztem sorsomat.
Ha tudna rólam, hogy gondolna rám?
Nem merek benézni az ablakán.

padlón

 

egyik este történt ez, fontos, hogy mikor,
mert az ember nem kerülhet bármikor a padlóra,
szükséges kiválasztani az ideális napszakot,
épp csúsztam le a kanapéról,
mert ülni nehéz volt, feküdni pedig kényelmetlen,
tehát gondoltam, a földre gurulok,
és majd csak lesz valami szokatlan,
vagy legalábbis nem annyira megszokott…

Finy Petra - Csempetánc (részlet)

ami nem nagyon szerethető

Finy Petra

Őszintén be kell vallanom

én szeretem, mikor valaki rossz arcú,
mert nem csúfította még el a szépség,
és ha búcsúzik, kacsint tenyerével,
én szeretem, mikor valaki gyakran hümmög,
ám minden hümmögése mást jelent,
és ha a rágóból léggömböt fújva elrepül,
szeretem, mikor valaki úgy olvas,
hogy beleszippant könyvébe,
és mikor ordít, csak szuszogás hallatszik,
én nagyon szeretem
azt, ami nem nagyon szerethető

 

így tetszik

"Néha szinte tapintható daccal ölelte magához személyiségét, mintha csak a világ szemébe vágta volna, hogy: nekem így tetszik, és akkor mi van?" (M.C.)

fotó: Barbara Marin

Juszt is!

Sárhelyi Erika

Megírlak juszt is

Megígértem Neked (de elsősorban magamnak),
hogy inkább dísznek cirkalmas monogramba varrlak,
vagy foltnak a szívem fölötti legdrágább helyre -
de nem írlak bele többé semmiféle versbe.

Mégis újra és újra ott talállak két koraszülött sor között,
tőled lélegeznek a görcsbe rándult szóközök,
s mindegy, gyűlöllek épp, vagy csöndesen beléd halok -
látod, megírlak úgy is, ha Te azt nem akarod.

vele ő is olyan egyedül lett

Carol Souya fényképe.

 

Pilinszky János: Egy szenvedély margójára

A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.

Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

 

Feedek
Megosztás
Legfrissebb bejegyzések